Fénytörési hibák

A köztudatban talán legismertebb fénytörési hiba az úgynevezett rövidlátás. Neve valóban megközelíti az eltérés lényegét, vagyis a páciens csak közelre (rövidtávra) lát élesen, távolra nem. 

A szemgolyó keresztmetszeti képén láthatjuk, hogy a végtelenből (távolba nézés) érkező fénysugarak nyugalmi állapotban lévő lencse-dioptria-állító szemizmok mellett is pontosan az éleslátás helyén egyesülnek. Ezt az állapotot nevezzük a szemészetben emmetropiának.

Rövidlátásról, vagy myopiáról akkor beszélünk, ha valamilyen oknál fogva a fénysugarak az éleslátás helye előtt egyesülnek. Ennek alapvetően két formája van, az egyikben a szaruhártya görbületi sugara túl kicsi, más szóval a szaruhártya túl gömbölyű, tehát túl hamar egyesíti a fénysugarakat. A másik esetben a törőközegek átlagosak, az eltérés a szem méretében van, a megnyúlt szemgolyóban tehát relatíve túl hamar egyesülnek a fénysugarak. Mindkét esetben megfelelően megválasztott szórólencsével elérhetjük, hogy a fénysugarak az éleslátás helyén egyesüljenek. Az ideális állapottól annyiban tér el ez, hogy a látott kép éles lesz ugyan, de kicsinyített. Ebből a zavaró hatásból sokat kiküszöböl, ha kontaktlencsét rendelünk. Tudnunk kell, hogy míg a törési myopia alapvetően a szem elülső részét érintő, enyhe eltérés, a tengelymyopia a szem egészét, az éleslátás helyét, az ideghártyát is érintő súlyosabb állapot. Az előbbi típusban ritkán fordul elő 6-7 dioptriánál magasabb szemüveg, az utóbbinál a 15-25 dioptria sem ritka.

Mint korábban már említettük, távolba nézéskor a szem belső izmai (amelyek a lencse görbületi sugarának állításával a lencse törőerejét változtatni képesek) nyugalomban vannak.

Az idegrendszer már a távoli éleslátáshoz növelni kényszerül a lencse törőerejét, megfeszített állapotba kényszerítve ezzel a belső szemizmokat. Ha ez az eltérés nem túl nagy (1-3 Dioptria), akkor a szem és az idegrendszer tünetek nélkül viseli ezt a plusz terhet. Ha azonban ugyanezzel a szemmel közelre is szeretne nézni a beteg, az további terhet ró az amúgy is megfeszített szemre, így a kép egy idő után homályossá válik. Ebben az esetben beszélünk távollátásról. Előfordulhat azonban, hogy már távolra is olyan mértékben kellene megnövelni a törőerőt, hogy a páciens se távolra, se közelre nem látja élesen a képet. 

Az elnevezés alapján sokan (logikusan) a kancsalságra gondolnak, valójában egy olyan speciális fénytörési eltérésről van szó, amikor a szem különböző tengelyeiben eltérő a fénytörés. Ezt az úgynevezett cilinderes lencsével (a speciális kalap neve ugyaninnen származik) korrigáljuk. Az ilyen páciens szemüveg nélkül mindent kissé torzan, vagy „szellemképesen” lát.