Kancsalság

Kancsalságról akkor beszélünk, amikor az egyik szem nem a nézett tárgyra irányul, tágabb értelemben a két szem együttműködésének zavarát nevezzük kancsalságnak.

Lehet állandó, vagy csak időnkét jelentkező, egyszemes, vagy váltott. Iránya szerint befelé, kifelé, fel vagy lefelé térő.

Okai sokfélék, közülük a legfontosabbak:

• Fénytörésihibák
• Izomrendellenességek
• Agykárosodás
• Öröklődés
• Sérülés

Kezelése különbözik a kisgyermek és felnőtt korban.

Viszonylag gyakori rendellenesség, a gyermekek 2-4 %-át érinti. Legnagyobb veszélye az, hogy a hibás állású szem „leszokik a látásról” azaz tompalátóvá válik. Állandó, egyszemes kancsalság kezelés nélkül biztosan tompalátáshoz vezet.

Tompalátásnak azt a gyengén látást hívjuk, mely szemüveggel nem javítható, és hátterében látásromlást okozó betegség nem mutatható ki. A kancsalság mellett a két szem eltérő fénytörési hibája is okozhat tomplátást.

Kezelését minél előbb meg kell kezdeni, mivel kisgyermekkorban sokkal eredményesebb. Csecsemőkön viszonylag gyakori a látszólagos kancsalság, melyet a belső szemzugban előforduló redő (epicanthus), és a széles orrgyök okoz. Ez a csecsemőkori arcforma azonban a valódi kancsalságot nem zárja ki, ezért a gyanús eseteket célszerű szakorvossal megvizsgáltatni.

Ha a vizsgálat során az orvos valódi kancsalságot állapít meg, akkor a következő kezelési formák egyikét vagy mindegyikét alkalmazza:

• Szemüveg: A fénytörési hibát pupillatágítás után mérjük. A hibát kijavító szemüveget állandóan viselni kell! A kancsalságok egy részét a szemüveg önmagában megszünteti.
• Takarás: A bőrre ragasztott zárás a tompalátás gyógyításának leghatásosabb eszköze. A jól látó szem ragasztásával kényszerítjük a tompalátó szemet használatra , és a használat javítja a látást (nem a műtét). Ha mindkét szem jól lát, akkor is szükség lehet a váltott takarásra, hogy az aktuálisan hibás állású szemen ne kelljen az agynak gátlással kiiktatni a hibás helyen keletkező képet.
• Műtét: akkor javasoljuk, ha a szemüveg nem szünteti meg a kancsalságot, tehát nem a szemüveg helyett! A műtét a szemgolyót mozgató izmok gyengítését vagy erősítését jelenti. Gyermekkorban altatásban végezzük a műtétet. A műtét az esetek 80%-ában sikeres, ami azt jelenti, hogy kb. 20%-ban számíthatunk arra, hogy több műtéttel lehet csak rendezni az állapotot.

Leggyakrabban a gyermekkori kancsalság következménye. Felnőtt korban szemizom bénulás, sérülés, rossz látás, esetleg a szemgödör betegsége miatt alakulhat ki. Az okot mindig ki kell vizsgálni, hiszen a kezelés ettől függ. Ha a kiváltó ok gyógyítása után zavaró kancsalság marad vissza, ezt műtéttel lehet javítani. A műtétet legtöbbször helyi érzéstelenítés mellett végezzük. A gyermekkori műtétekhez hasonlóan a szemgolyón tapadó izmok gyengítése vagy erősítése igazítja egyenes állásba a szemeket. Sikeresnek mondható a műtét, ha a szemállás kifogástalan, vagy alig észrevehető eltéréssel gyógyul. Ha nem kielégítő az eredmény, újabb műtétet javasolunk. Műtét után előfordul kettőslátás, ami a megváltozott szemhelyzet következménye, és rövidebb-hosszabb idő múlva megszűnik.

A kancsalság mindig kezelendő az alábbiak miatt:

• nem "nőhető ki"
• néhány foglalkozásból kizárja a pácienst
• ha a tompalátó felnőtt jól látó szemét sérülés vagy betegség éri, akkor gyengénlátó lesz, mivel a tompalátás felnőtt korban nem gyógyítható
• kozmetikailag zavaró

Ha a családban kancsalság és/vagy tompalátás fordul elő, célszerű a gyermeket már egyéves kor előtt megvizsgáltatni!

Általában nem, de néhány, csak időnként jelentkező kancsalsági formát javíthat. Például a közelre nézéskor szükséges összetartási képességet.

A kancsalság évek alatt változhat, ezért célszerű rendszeresen ellenőrizni.