Szürkehályog

A szemlencse szivárványhártya és a pupilla mögött foglal helyet. Feladata a szembe érkező fénynek az ideghártyára történő fókuszálása. Ahhoz hogy éles kép keletkezzen, a szemlencsének tisztának, áttetszőnek kell maradnia. A szemlencsének 3 része van: a tok, a kéreg és a mag.

Ha a szemlencse átlátszósága a lencse egészében, vagy bárhol a szemlencsében megszűnik, tehát a lencse átlátszóságában zavar keletkezik, a lencsében homály képződik, és az akár részlegesen, akár teljesen elszürkül, szürkehályogról beszélünk.

Világszerte rendkívül erőteljesen kutatott terület a szemlencse biokémiája, ennek ellenére - a tudomány mai állása szerint még nem sikerült a szürkehályog kialakulását megelőzni, megakadályozni, vagy a már kifejlődött szürkehályogot visszafejleszteni.

Ha az anya terhessége folyamán rubeola fertőző betegségben szenvedett, várható, hogy fejlődési zavarok miatt a gyermeke szürkehályoggal születik. Veszélyt jelent a mumpsz, a kanyaró, bárányhimlő, gyermekbénulás vagy a hepatitis is.

Bizonyos általános betegségek, anyagcsere-betegségek (pl. diabetes, galaktozémia), vagy hormonzavarokkal összefüggő (endokrin) kórképek (pl. tetánia) is hajlamosító tényezők.

Gyógyszerek, mérgek mellékhatásai is elősegíthetik kialakulását. Ha valaki hosszantartó szteroid kezelésben részesül, a gyógyszer abbahagyása után a lencseborússág visszafejlődhet.

Keletkezhet szürkehályog a szemgolyót ért tompa, vagy áthatoló sérülések vagy akár sugárhatás, infravörös vagy röntgensugárzás következtében is.

A szem egyéb betegségei (pl. a szemgolyó középső rétegének, az uveának a krónikus gyulladása) szintén okozhat szürkehályogot.

Lehetnek állandó (stationer) és előrehaladó (progrediáló) típusúak. Az állandók között vannak olyan finom, apró veleszületett homályok, amelyek a látást nem zavarják, beavatkozást tehát nem igényelnek.

Az előrehaladó formák közül legjellegzetesebb az úgynevezett öregkori (senilis) hályog. Amikor szürkehályogról beszélünk többnyire erre gondolunk. Ez leggyakrabban 50 éves kor felett jelentkezik, de mert öröklődési hajlam is megfigyelhető, a második generáció esetében korábban kialakulhat. Az ózonréteg megritkulása miatt a szemet érő ibolyántúli (ultraviola) sugárzás egyébként már fiatal korban is szerepet játszhat a szürkehályog kialakulásában.

Az időskori szürkehályog kezdődhet a lencsemagban vagy a lencsekéregben.

Különböző mértékű látásromlás, a tárgyak kettőződése jelezheti a szürkehályog kialakulását. A látásromlás mértékét befolyásolja, hogy a homály a lencse központi, avagy annak széli részein kezdődik.

Széli homályok esetén még sokáig jó lehet a látás, míg központi (centrális) homályképződésnél a beteg arról számol be, hogy nagy fényben, szembevilágító fényforrásnál nagyon rossza a látása, ugyanakkor az apró betűt még jól tudja olvasni. Ezt a jelenséget orvosi szaknyelven nyctalopiának nevezzük. A látás megromlását itt a fény hatására beszűkülő pupilla okozza, a beteg csak a borús központi, centrális részen keresztül lát.

A maghomály esetén első tünet lehet, hogy a szem fénytörése a rövidlátás (myopia) irányába tolódik el, vagyis a korábban konvex szemüveggel olvasó beteg ismét tud szemüveg nélkül olvasni.

A szürkehályog gyógyítása műtéttel történik. A beavatkozás során a szemlencsét el kell távolítani. Ennek következtében e szem fénytörő ereje kb. 20,0 D-val csökken, a szem fénytörése a túllátóság (hypermetropia) irányába tolódik el, ezért a hiányzó törőerőt optikailag pótolni kell. Napjainkban ez műlencse beültetéssel történik. Ez ma már igen egyszerűen hangzik, de a betegség gyógyítása évszázadokon át korántsem volt ilyen egyszerű.

Egy kis orvostörténet.

Írásos emlékek bizonyítják, hogy az ókorban nemcsak ismerték, hanem gyógyították is a szürkehályogot. Ilyen emlék a párizsi Louvre-ban látható, Kr. e. 2050-ből származó Hammurabi törvénykönyve. Hasonló az a Kr. e. 2020-ból, az ókori Görögországból előkerült kőtábla, amely azt ábrázolja, ahogy Aszklépiosz isten egy Ambriozia nevű vak nő szemét gyógyítja. Az ókorban alkalmazták a hályogszúrás (reclinatio vagy depressio) eljárást, amelynek lényege, hogy a szaruhártyán vagy az ínhártyán keresztül éles eszközzel a szem belsejébe, az üvegtestbe lökte az elszürkült szemlencsét. Bár e szemeknek 70%-a gyulladás és másodlagos zöldhályog (szem megkeményedése) következtében később elpusztult, az eljárást - nem lévén jobb - még évszázadokon keresztül alkalmazták. Hályogszúrók, hályogkovácsok városról városra járva folytatták mesterségüket, a betegek pedig a látás reményében vállalták a kockázatot.

1745-ben egy Daviel nevű francia szemorvos végzett először a mai értelemben vett  szürkehályog műtétet: a szemgolyón készített seben keresztül eltávolította az elszürkült szemlencsét. Ez után még 100 év kellett ahhoz, hogy az eljárás általánossá váljon. Ennek feltétele volt, hogy a kórokozókat távol tudják tartani a műtéti területtől, és hogy fejlődjön a helyi érzéstelenítés. A szürkehályogműtét azóta is a "leglátványosabb" és leghálásabb orvosi beavatkozások közé tartozik.

A kezdeti időkben a szürkehályog eltávolítása "zárttokosan" (intracapsularisan) történt, amely után az ún. elülső csarnoklencsét illetve a szivárványhártyára rögzített (irisfixatiós) lencsét ültették be a szemorvosok. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy a legkedvezőbb megoldás az, ha a beültetendő műlencse (implantátum) az eredeti szemlencse helyére, a hátsó csarnokba kerül.

A műtét során a szaruhártya széli részén készült seben keresztül eltávolítjuk az elülső lencsetokot. Leszívjuk a lencsekérget, és a hátsó tok elé, a tokzsákba ültetjük az ún. hátsócsarnok lencsét. A szürkehályogműtétnek ezt a formáját nevezzük extracapsuláris hályogműtétnek.

A legkorszerűbb műtét az ún. phacoemulsificatio. Ez az a műtét, amelyet a laikusok lézeres szemműtétnek neveznek. A műtét során egy különleges műszerrel egy kis seben keresztül, a lencsemagot ultrahanggal elfolyósítva lehet eltávolítani a lencsét. A seb kicsi, így gyorsabb a gyógyulás. Klinikánkon ma már ezt a műtéti technikát alkalmazzuk.

Ha a betegnek rossz a fényérzése, nem bíztatható azzal, hogy a műtét után majd jól lát. Ha a szemlencse teljesen elszürkült és a betegnek nincs tárgylátása, a fényt akkor is érzékeli. Ha az adott oldali szemnek nincs fényérzése, akkor az elszürkült lencse mögött más szembetegséget kell feltételezni. Ilyen esetben tehát s szürkehályogműtét után sem javulna a látás.

Fontos a belgyógyászati kivizsgálás, szükség esetén előkészítés, ha kell góckutatás. Ultrahangvizsgálattal meg kell határozni a beültetendő műlencse erősségét, figyelembe véve az operálandó és a másik szem fénytörését. A könnyutak átfecskendezésével ki kell zárni a gennyes könnytömlő gyulladás lehetőségét. Nem lehet elvégezni a műtétet a szem egyéb gyulladásos megbetegedésekor sem.

Általában helyi érzéstelenítéssel, ritkán altatással történik a műtét. Nem használunk nyomó kötést, ha a műtétet cseppérzéstelenítésben végezzük. Ritka kivételtől eltekintve a műtét teljesen fájdalommentes. Az orvos a tökéletes beavatkozás érdekében operáló mikroszkópot használ.

A szem a műtét napján egy átlátszó kagylókötést kap, s tetszése szerint ülhet a székében, feküdhet egy ágyban, vagy kimehet a fürdőszobába, majd kb. egy óra múlva távozhat a klinikáról. Otthonában előírás szerint cseppekkel szükséges kezelni a szemét, és kerülni kell a nagyobb fizikai megerőltetést. A Phacoemulsificatiós technikával végzett műtétek után általában két hétig naponta 5-ször alkalmazott szteroidos antibiotikum szemcseppet ajánlunk. Szemüveget, ha szükséges, 6 héttel írunk fel a műtétet követően.

A szürkehályog műtét után hónapokkal, évekkel előfordulhat, hogy a műlencsét tartó tokon megvastagodás alakulhat ki, ami zavarhatja a látást. Ilyen esetben lézerkezeléssel egy kicsiny rést készítünk a tokon, és a beteg ismét jól lát.