Uveitis

A szemben fejlődéstanilag egységes szöveteket alkotnak a szivárványhártya (iris), a sugártest (corpus ciliare), valamint az érhártya (chorioidea). Ezen szövetek gyulladását nevezzük összefoglaló néven uveitisnek, mely a társulhat az ideghártya (retinitis), valamint a látóidegfő (papillitis) gyulladásával is.

Az uveitis megjelenési formáját illetően felosztható a szivárványhártya és/vagy sugártest (iritis, iriodocyclitis), a széli ideghártya/érhártya (pars planitis), valamint a hátsó póluson az érhártyát és a felette elhelyezkedő ideghártyát egyaránt érintő gyulladásos folyamatokra (retinochoroiditis, papillitis). Ennek megfelelően beszélhetünk elülső, középső, hátsó, valamint kevert formákról.

A tünetek és a panaszok igen széles skálán mozognak a gyulladás helyétől valamint súlyosságától függően.

• Elülső uveitis: a leginkább panaszt okozó forma, jellemzően szúró fájdalommal, szemvörösséggel, fénykerüléssel, látáscsökkenéssel jár. A tünetek közül jellemző a pupillaszűkület, valamint a szaruhártya körüli kötőhártya területek vörös belövelltsége. A szemészeti vizsgálat során a szemcsarnokban, valamint a szaruhártya hátlapján gyulladásos sejtek láthatók. 
• Középső uveitis: jellemzően fájdalmatlan megjelenésű, homályos látással, látáscsökkenéssel jár. A tüneteket a széli ideghártya területek (főképpen alul) gyulladása, valamint az üvegtesti térbe szóródott gyulladásos sejtek okozzák. Kialakulásnak hátterében gyakran nem sikerül kimutatható okot találni.
• Hátsó uveitis: ugyancsak homályos látással jár, társulhat következményes ideghártya leválással, látóidegfő gyulladással, mely a látás nagyfokú csökkenéséhez vezethet.
• Kevert uveitis: a panaszok, tünetek együttes fennállása jellemzi.

A leggyakoribb szövődmények a pupilla szemlencséhez történő letapadása, szürkehályog, zöldhályog, ideghártyaleválás kialakulása. Az elsősorban a krónikus esetekben, valamint a hátsó formáknál kialakuló szemfenéki ödéma érintheti az éleslátás helyét látáscsökkenést okozva. A súlyos és visszafordíthatatlan látásromlás, elsősorban a kezeletlen esetekben fordulhat elő.

Miután az uveitis hátterében sok esetben a szervezetben elhelyezkedő gyulladásos folyamat áll, minden esetben a kezelés mellett góckutatást is végzünk. A szem gyulladása ilyenkor mint tünet jelentkezik, azonban kezelés nélkül kialakulnak a jellegzetes szemészeti szövődmények. A teljes testre kiterjedő góckutatás megoldható mind ambulanter módon, mind osztályos felvétel során. A gyulladásos góc kezelésével az uveitis is megszűnik, azonban számos esetben egyértelmű eredetet nem sikerül igazolni (un. idiopathiás esetek). Ilyen esetekben csupán tüneti kezelés lehetséges.

A leggyakoribb okok a következők:

• Spondylitis ankylopoietica (Bechterew kór), az elülső uveitis leggyakoribb oka, főleg férfiakt érintő autoimmun gerincbetegség, mely társulhat egyéb izületi, bélrendszeri, valamint hólyag gyulladással. Genetikai hátterét részben sikerült felérképezni.
• Gyermekkori reumatoid artritis: Jellemzően fájdalmatlan elülső uveitisszel járó, 3-8 éves gyermekekben megjelenő izületi gyulladás, melynek gyanúja esetén szemészeti szakvizsgélat javasolt.
• Behçet's kór: heves elülső, valamint hátsó uveitisszel járó betegség, mely jellemző egyéb tünetekkel is jár (fájdalmas csomók a száj, valamint a nemi szervek nyálkahártyáján)
• Toxoplasmosis: a hátsó uveitisek leggyakoribb oka, hátterében a házimacska által terjesztett kórokozó áll. Mivel jellemzően az éleslátás helyének gyulladásával jár kezelés nélkül súlyos és visszafordíthatatlan látásromlást okozhat.
• Cytomegalovirus retinitis: ritka, elsősorban immunszupresszált betegekben (szervtranszplantált betegek, AIDS) gyakori.
• Egyéb vírusfertőzések: az övsömört és az ajak/szem herpeszt okzó vírusok a jellegzetes bőrtünetek mellett elsősorban elülső uveitist okozhatnak.
• Toxocariasis: kórokozó által terjesztett, elsősorban az ideghártya/érhártya/látóidegfő gyulladását okozza, esetenként a szem teljes elgennyesedéséhez vezethet.
• Szifilisz, tuberkulózis manapság már igen ritkán szerepel kórokként
• Vogt-Koyanagi-Harada syndrome: Jellegzetes neurológiai (fülzúgás, szédülés), valamint bőrgyógyászati tünetekkel járó autoimmun betegség.
• Szimpátiás ophthalmia: súlyos, rendszerint áthatoló szemsérülések kapcsán az ép (nem sérült) szem hirtelen kialakuló, heves gyulladása jellemzi.
• Endophthalmitis (a szem gennyes gyulladása), súlyos uveitis következményében (steril forma), illetve áthatoló szemsérülések kapcsán a szembe kerülő kórokozók kapcsán kialakuló, igen súlyos, azonnali kezelést igénylő szembetegség. Kezelés nélkül rendszerint a látás teljes elvesztéséhez vezet.
• A szem daganatos megbetegedései esetenként ugyancsak járhatnak gyulladásos tünetekkel. A szervezet egyéb daganatos megbetegedéseit szintén kísérhetik uveitises tünetek (paraneoplasiás szindróma)

Felosztható helyi, és általános kezelésre:

• Helyileg adott szteroid tartalmú cseppekkel a gyulladás csökkenthető, pupillatágító szemcseppek alkalmazásával a szövődmények (pupilla letapadása, zöldhályog) illetve a panaszok (fájdalom, fénykerülés) megelőzhetők. Súlyosabb esetekben a hatóanyagok a szem mellé adott injekció formájában is adhatók.
• Általánosan adott gyógyszerek: súlyos, helyi kezelésre nem reagáló esetekben nagy dózisú szteroid ill. cyclophosphamid kezelés alkalmazható, mely minden esetben klinikai befekvést tesz szükségessé. A fertőzéses eredetű formákban általánosan adott antibiotikumok adása is szükséges.

A betegség lefolyása különböző lehet, enyhe formákban, korai felismerés/kezelés esetén teljes gyógyulás érhető el, míg súlyosabb esetekben a végső kimenetel a szövődmények kialakulásától függ.